Van néhány nap az évben, amelyet a naptár jelöl ki számunkra. És vannak olyanok, amelyeket a boros társadalom emel ünneppé. A Rosé Világnap kétségkívül az utóbbi kategóriába tartozik.

Minden év júniusának második szombatján a világ rosékedvelői ugyanazt teszik: behűtenek egy palackot, megtöltik a poharat, és koccintanak a nyár egyik legkedveltebb borstílusára. Az ünnepet 2014-ben a svéd alapítású Bodvár Rosé kezdeményezésére hozták létre, és azóta világszerte egyre nagyobb figyelmet kap.

Több mint divatbor

A rosé népszerűségét sokáig hajlamosak voltunk múló trendként kezelni. Pedig a története jóval régebbre nyúlik vissza, mint azt sokan gondolják. Számos borászati forrás szerint a rosé a borkészítés egyik legősibb stílusa, hiszen az ókori borok jelentős része valójában a mai rosékhoz hasonló színű és szerkezetű volt.

A modern rosé sikerének titka ugyanakkor nem a múltban, hanem a jelenben keresendő. Kevés borfajta képes egyszerre elegánsnak, könnyednek, gasztronómiailag sokoldalúnak és közönségbarátnak lenni. A rosé pontosan ezt tudja.

A legnagyobb tévhit

A roséról szóló beszélgetések során újra és újra előkerül ugyanaz a kérdés: vajon vörös- és fehérbor keveréke?

A válasz: szinte soha.

A rosé túlnyomó többsége vörös szőlőből készül. A szőlőhéj csak rövid ideig érintkezik a musttal, így a bor megkapja jellegzetes hagymahéj-, lazac- vagy málnaárnyalatát, miközben megőrzi frissességét és gyümölcsös karakterét. A szín intenzitását alapvetően az határozza meg, hogy mennyi ideig tart a héjon áztatás.

A nyár bora

Kevés bor illik olyan természetesen a nyári életérzéshez, mint a rosé.

Egy jól elkészített roséban ott van a friss eper, a málna, a piros ribizli, olykor a citrusok és a fehér húsú őszibarack játékossága. Nem kíván hosszú elmélkedést, mégis képes komoly élményt nyújtani. Talán ezért vált a teraszok, vízpartok, piknikek és kerti partik megkerülhetetlen szereplőjévé.

A Rosé Világnap időpontja sem véletlen: a júniusi hétvége sok helyen a nyári szezon informális nyitányának számít.

Magyarország rosé-nagyhatalom

A rosé nemcsak nemzetközi jelenség. Magyarország az elmúlt két évtizedben Európa egyik legerősebb rosé-kultúráját építette fel.

A kékfrankosból, cabernet franc-ból, cabernet sauvignonból vagy merlot-ból készült hazai rosék rendszeresen bizonyítják, hogy a műfaj jóval több lehet egyszerű nyári frissítőnél. A szekszárdi, villányi vagy etyeki borvidékek borászai ma már tudatos stílusépítéssel, komoly technológiai háttérrel és egyre magasabb minőségi elvárásokkal készítik tételeiket.

A magyar fogyasztó pedig hálás ezért: kevés borstílus talál olyan széles közönségre itthon, mint a rosé.

Mit ünneplünk valójában?

A Rosé Világnap első pillantásra egy könnyed marketingötletnek tűnhet. Közelebbről nézve azonban sokkal többről szól.

A rosé ugyanis nem csupán egy borstílus. Egyfajta szemléletet képvisel: a bor örömforrás, közösségi élmény és a mindennapok ünnepe is lehet. Nem mindig a legnagyobb testű, a legkomplexebb vagy a leghosszabb érlelésű borok hagyják bennünk a legszebb emlékeket. Néha egy jól behűtött pohár rosé egy nyári délutánon pontosan azt adja, amire szükségünk van.

És talán éppen ezért érdemel saját világnapot.

Ha még nem tudod, melyik rosé kerüljön a poharadba, vagy szívesen megkóstolnál többféle stílust is, nézz körül rosé kínálatunkban, vagy válassz valamelyik gondosan összeállított rosé válogatásunk közül. Lehet, hogy éppen Rosé Világnapon találod meg az új kedvencedet. 

Június második szombatján tehát töltsünk egy pohárral. Nem csupán a roséra, hanem a nyárra, a barátokra és arra az egyszerű örömre, amelyet egy jó bor képes nyújtani.