Pink, rózsaszín, fáradt piros, hagymahéj vagy fakó ciklámen, mindenki másként fogalmazza meg, milyen is a színe. A lényeg az, hogy nem vörös, nem is fehér, mégis jó inni. Ez a Rozé
Honnan jön a szín?
Mitől lesz ilyen észvesztően rózsaszín a bor? Nem, nem attól, hogy a borász a titkos laboratóriumában összeönti a vöröset a fehérrel. Ez a megoldás, ha mégoly vonzó is, szigorúan tilos. A rózsaszín ötven árnyalatából maga a szőlő választja ki, hogy milyen szeretne lenni. A színanyag ugyanis a szőlőbogyó héjában bújik meg, és azt áztatással lehet onnan előcsalogatni.
Annál jobb, minél idősebb?
Határozottan nem! A rozé frissen jó, válasszuk mindig a legfiatalabbat, örüljünk a lendületes, energikus kortynak, a vibráló savaknak, és semmiképpen se tartogassuk. Iszogathatjuk tisztán, de fröccsnek is tökéletes, a rozé nem haragszik a szódáért, sőt.
Miből készül?
Mifelénk leggyakrabban kékfrankosból, de a kékszőlők többsége ízletes rozét ad. Szeretjük a merlot, a cabernet franc, a cabernet sauvignon, rozét és ezek házasításait, de annak is örülünk, ha a kadarka, a pinot noir, vagy a syrah rózsaszín változata kerül a poharunkba.
Hogyan kínáljuk?
Fehérboros pohárban, 8-10 fokra hűtve a legjobb. Nyáron lehet hidegebb, a mikor felszolgáljuk, mert néhány perc alatt felmelegszik, és akkor már nem olyan hűsítő a korty.