A szüret a különböző történelmi korokban mindig többet jelentett egyszerű munkánál. Ünnepnek számított és számít ma is, hiszen egy egész évnyi munka gyümölcsével szembesül a szőlőművelő.  A szüret a XVI. és XVII. században igazi sátorosünnep volt, melyre még a hadviselő vitézek is hazasiettek. Sok helyen a szüret idején még a törvénykezés is szünetelt.

Szőlőfeldolgozás

A szüret akkor kezdődik, mikor a szőlő eléri a termőhelyre és szőlőfajtára jellemző cukor-sav arányt. Az északi termőhelyeken (kevesebb napfény, alacsonyabb hőmérséklet) a szőlőben alacsonyabb a cukorképződés, magasabb a savtartalom. Az itt termett borok illatban, zamatban gazdagok, határozott savakkal rendelkeznek. Alkoholtartalmuk viszonylag alacsony, vékony jellegűek. A déli termőhelyeken (sok napfény, magasabb hőmérséklet) magas cukortartalommal érik be a szőlő. Az itt termett borok tüzesek, magas alkoholtartalmúak, de lágyak, mert kevés a savtartalmuk.

Szőlőszedés

Rokonok és barátok segítik a munkát, ahol általában a nők és a gyerekek szedik le a tőkéről a szőlőt. A férfiak a hátukon lévő puttonyokban gyűjtik a leszedett szőlőt és hordják a szekéren lévő nagyobb tárolóedénybe vagy kádakba. Ezután szállítják a pincékhez, présházakhoz további feldolgozásra.

Préselés

A leszüretelt szőlőt nehezékkel ellátott sajtókban préselik ki, de sok helyen a lábbal való taposás is szokás. A sajtolás vagy taposás után visszamaradó szilárd szőlőfürt részekből, a törkölyből pálinkát főznek vagy törkölybort (lőrét) készítenek.

Erjesztés

Az erjedés természetes módon a szőlőbogyók felületén található élesztőgombák hatására indul be a mustban. Erjedéskor a szőlő cukortartalmából alkohol és szén-dioxid gáz képződik. Az erjedő must a fölszabaduló nagy mennyiségű szén-dioxid miatt erősen habzik. A bor minősége szempontjából az erjedés optimális hőmérséklete 22-26 C. Melegebb hőmérsékletnél az élesztőtevékenység lelassulhat, tejsav baktériumok szaporodhatnak el az erjedő mustban. Erre megoldás lehet, hogy hideg vizet csorgatnak a tartályokra, hogy így hűtsék le a mustot.

Érlelés

A természeti adottságokat emberi beavatkozással lehet befolyásolni. Kétfajta borászati technológiát alkalmaznak:az északi borokat ún. reduktív eljárással, míg a déli borokat oxidatív eljárással kezelik.

• Reduktív: a borokat rozsdamentes acéltartályokban tárolják, ahol a tárolási idő rövid - a szüret után 3-6 hónap múlva már palackokba töltik a borokat.
• Oxidatív: fahordóban tárolják, mert a fa szövetein keresztül a bor folyamatosan levegőhöz tud jutni, ami az oxidációt segíti elő. A bor érlelése a fahordókban akár 1-3 évig is eltarthat.

Borpalackozás

A borokat csak megfelelő fejlődési fokon, palackéretten töltik a palackokba. A palackos borokat általában fekve tárolják, hogy a dugó ki ne száradjon. A rossz minőségű dugók levegőt engedhetnek át, ami a bor minőségi romlásához vezethet, úgy mint törés, elvénülés vagy utóerjedés.