A közhiedelemmel ellentétben a rozé nem vörös- és fehérbor házasításával készül, hanem a kék szőlőfajtát a vörösboroknál sokkal rövidebb ideig tartják a saját héján. A jó rosé készítéséhez a vörösboros szüreti időpontnál korábban leszedik a szőlőt, így a bor savasabb, könnyedebb marad. Nagyon rövid ideig – általában 2-3 órán keresztül – érintkezik csak az erjedő musttal. Színárnyalatában az egészen halvány lilás-kékes rózsaszíntől a közepesen intenzív lazac- vagy narancsszínig változhat. (Ez részben a bort adó szőlőfajtától, részben a termőhely adottságaitól, de magától a feldolgozástól is függ). A hazai kínálatban sokkal több olyan rosé van, amely nagyon halvány színű. Itthon a legjellemzőbb szőlőfajtája a kékfrankos, de kadarkából, pinot noirból, merlot-ból vagy cabernet fajtákból is készítenek rosé bort.
Hordós érlelést nem kapnak, rozsdamentes tartályban készülnek. Ez a módszer segít megőrizni üdeségüket, gyümölcsösségüket.

Ízeiben a vörösborokhoz, karakterében azonban sokkal inkább a fehérborokhoz áll közel. A könnyed test és lendületes savak természetesen gyümölcsös aromákkal jellemzik leginkább. Ezért is illik annyira a nyárhoz, de a könnyed ételek (saláták, halak, paradicsomos ételek, esetleg csirke) igazi kísérője is tud lenni.

Ha már a vízpartnál, a kánikulánál és a nyárnál tartunk, ne feledkezzünk meg a fröccsről sem. A bubis víz és a rosé kombinációja a nyár esték igazi koronázatlan királya, fogyasszuk bátran, de azért csak mértékkel!