A grúz borok a világ legrégebbi borai. A hagyományos grúz „Qvevri” eljárás a történelmi bizonyítékok alapján legalább 5000 éves. Az ősi grúz borkészítési eljárás során a szőlő kipréselt levét méhviasszal lezárt agyagedényekben, grúzul “Qvevri”-kben a földbe ásták, ahol állandó, alacsony hőmérsékleten végbement az erjedés és az érlelés.
A grúz borok kvevriben történő készítését az UNESCO is elismerte, a módszer világörökségi védettségben áll.

 
A grúz borokról tudni kell, hogy a világon az ötödik legmagasabb átlagárral rendelkeznek, ugyanis meg kell fizetni a kézművességet, az ősi tudást, illetve a munkaigényes qvevri eljárást - legalábbis azon borok esetében, melyek a világpiacot is érdeklik.
A grúz borok legfőbb felvásárlói a japánok, olaszok és az amerikaiak. Ami a magyar piacot illeti, a grúz borok még igazi kuriózumnak számítanak, a „különlegességek” között keresendő.

Gaszronómia és bor-ételpárosítás

Ha "európai" fogásokban gondolkodunk, akkor a hosszan érlelt grúz borok - legyenek akár vörösök, akár narancsborok - jól működhetnek vadhússal, gesztenyés pulykával, sült kacsacombbal, érlelt sajtokkal.
A narancsborokat használhatjuk ott is, ahol száraz szamorodnihoz nyúlnánk, például tartalmas erőleves mellé. Általános fogódzó lehet, ha a száraz verziókat úgy párosítjuk, ahogyan a kékfrankosnál tennénk (pl. sertéshúshoz). A maradékcukros verziókat pedig mélyízű vadakhoz, erősen fűszerezett sülthöz (bárányhoz) vagy desszerthez.
Édességek mellé is választhatunk grúz bort, hiszen elég széles a félédes és édes kínálat, de figyeljünk arra, hogy minél édesebb a desszertünk, annál biztosabb savgerinccel bíró tételt válasszunk mellé.